A swizzle az 1800-as évek közepe óta népszerû, frissítõ hatású ital. Az eredeti recept rumot, citromlevet és cukrot tartalmazott, - az idõk folyamán ebbõl alakultak ki a swizzle különbözõ változatai. Nevét a "swizzle" keverõpálcáról kapta, amely egy trópusi növény szára volt és amivel a koktélt kevergették. Manapság is léteznek speciális swizzle-pálcák, amelyek oldalára cukrot kristályosítanak, így keverés közben édesedik az ital.
Történet
A legenda szerint egy baráti társaság késõ este elment szórakozni egy tengerpart menti bárba a 30-as években Californiában. A csapat egész este jól érezte magát, annyira, hogy a buli végeztével sem mentek haza, hanem a bár mellett leülve végignézték a homokban a felkelõ Napot. A látvány teljesen magával ragadta õket. Ezt meglátva a bárban még ott lévõ mixer, úgy gondolta, hogy meglepi õket egy igazán egyedi, és igazán különleges koktéllal, mely magában hordozza a felkelõ nap csodáját… Így született meg a Tequila Sunrise, magyarul „tequila napfelkelte”…
Sajnos nem tudni, hogy a történetbõl mi igaz, viszont az igen, hogy a jól elkészített koktélban jelenlévõ színátmenetnek saját nevet adtak, és számtalan dolgot neveztek el, az ehhez hasonló dolgokról:
Egy királyi frissítõ, nem csak az éjszaka királyinak!
Története:
Kellemesen édes rövid kevert ital, régebben kávé mellé mint italkülönlegességet fogyasztották. Napjaink egyik legismertebb parti koktélja. Kiváló bevezetõ és levezetõ ital minden korosztály számára.
A Sex On The Beach egy klasszikus koktél. A 1980-as 1990-es évek kedvelt vodka alapú itala. Számos variációja létezik, amelyek közül két alaptípus emelkedik ki. Az egyikben a fő összetevők a vodka, barackpálinka, narancslé és áfonyalé. Ez a Nemzetközi Bártender Szövetség hivatalos Sex on the beach receptje. A másik elterjedt típusban vodka, Chambord, Midon Melon likőr, ananászlé és áfonyalé van. Az összetevőket shakerben jéggel rázzuk össze. A variációk sorában előfordul, hogy a klasszikus recept narancslevét ananászlével helyettesítik.
Történet:
Az egyik legnépszerûbb tequila-alapú koktél. Beszédes neve alapján sejthetõ, hogy a recept nevét egy hölgy ihlette, viszont arról, hogy ki volt a múzsa, megoszlanak a vélemények.
A legnépszerûbb változat szerint egy amerikai színésznõrõl, Majorie Kingrõl nevezték el 1948-ban. Majorie allergiás volt minden szeszre, kivéve a tequilát. Az egyik hotelben a spanyol mixer az õ tiszteletére keverte ezt az italt és nevezte el Margaritának, ami a Majorie spanyolul.
(IBA standard)
A kockacukrot egy pezsgõspohárba tesszük, hozzáadjuk a keserût és a brandyt, majd felöntjük a jéghideg pezsgõvel.
Narancsszelettel vagy cseresznyével díszítjük.
Elkészítés: Öntsük a felespohárba a Blue Curacao-t, majd óvatosan, hogy ne keveredjenek össze, rétegeljük rá a tequilát.
Aperitif:
Hagyományosan étkezés elõtt fogyasztják étvágygerjesztõ hatása miatt. Az aperitif italok általában magas alkoholtartalmú vezetõ ízû italok. Különféle aperitifalap-fajták vannak, ezek: borok, keserû-, ánizsos ízhatásúak, borból készített aperitifek illetve kevert aperitifek.
Ezeket különféleképpen lehet felszolgálni.
Egy keleti hangzású ital, a bulis pillanatú éjszakákra.
A kubai strandok kedvenc hûsítõ itala.
Pohár: longdrinkes
Díszítés: narancskarika és fogpiszkálóra tûzött koktélcseresznye
Elkészítés: rázd össze az összes hozzávalót és öntsd
egy jégkockákkal megtöltött pohárba.
A Gin fizzel az élén sokáig az egyik legnépszerûbb koktélként tartották számon a fizz-eket, a trópusi italok megjelenésével azonban csökkent a jelentõsségük. 1888-ban Henry C. Ramos találta fel a Gin Fizzt, amelyet a bárjában Ramos Gin Fizz néven árult. A recept sokáig titkos volt, a koktél lényege pedig a sok rázásban rejlett - Ramos állítólag több fiút fogadott fel, akiknek csak az volt a dolguk, hogy rázzák az italt. A recept végül valahogy kiszivárgott és az alkoholtilalom idején vált szélesebb körben ismertté. Számos klasszikus fizz recept tartalmaz tojást is. Ha mi is teszünk bele ilyet, legjobb az italt turmixgépben készíteni.
Azon kevés koktélok egyike, melyet kitalálása óta, 1896-tól szinte ugyanúgy készítentek. Jennings Coxhoz kötõdik a recept, aki ekkortájt a kelet-kubai Dariqui városában volt rézbánya-igazgató. Állítólag éppen elfogyott a ginje és attól tartott, hogy az ellenörzésre érkezõ fõnökének nem fog ízleni a helyi rum, ezért megpróbálta kicsit élvezhetõbbé tenni limelé hozzáadásával. Döntsük el, hogy sikerült-e neki.
Hozzávalók: 1 cl brandy, 3 cl Bénédictine, 6 cl narancslé, szódavíz, jég;
Pohár: boros goblet;
Díszítés: kamkvat- vagy uborkacsíkok;
Történet
Többen magukénak tartják a Bronx feltalálását, azonban a legvalószínûbb, hogy Johnnie Solon, a Waldorf Hotel mixere készítette elõször, az 1930-as években.
Elmondása szerint éppen egy Duplexet készített (ami száraz és édes vermutból, valamint narancslikõrbõl állt), amikor a fõnöke oda jött közölni hogy az egyik vendég valami újat szeretne inni.
Johnnie befejezte a Duplexet, majd beugrott, hogy hogyan tudna a Duplexbõl kiindulva valami egészen mást keverni: a narancslikõrt ginre cserélte és az egészet felönöttte narancslével. A fõnöke, miután megkóstolta, nagyon elégedett volt, a vendég úgyszintén.
A nevet pedig állítása szerint a Bronx-i állatkert ihlette. Maradjon az õ titka, hogy miért.
A világ legnépszerûbb denevérének a koktélja.
A daisyk jellemzõje, hogy tört jéggel, old fashioned pohárban kínálják õket és egy kis gyümölcslevet és szódát mindig tartalmaznak, valamint gyümölcsökkel díszítik õket. Az 1850-es évek körül jelentek meg Amerikában.
Történet
A klasszikus recept eredete az amerikai polgárháború elõtti idõkre, az 1700-as évek végére nyúlik vissza.
Kezdetben mentalevélbõl, brandybõl és cukorból készítették a Mint Julepet, a polgárháború után széles körben elterjedõ bourbon whisky azonban hamar felváltotta a brandy szerepét és a koktél alapanyaga lett.
Hozzávalók: 6 cl brandy, 18 cl almalé, jég;
Pohár: highball;
Díszítés: kétszínû alma-ékek;
