
A tequila az kaktuszpálinka?
Hallom gyakorta ezt a kérdést, amely két helyen is hibádzik: egyrészt pálinkát kizárólag Magyarországon készíthetnek, az egyéb gyümölcsbõl készült desztillátumokat csak gyümölcspárlat néven lehet forgalomba hozni, másrészt a tequilagyártás alapanyaga a kék agavé, ami némiképp hasonlíthat bizonyos kaktuszfélékre, hiszen tüskés a leveleinek a széle, de valójában egy pozsgásféle, amely a liliomféfék családjába tartozik. A növény hosszas fejlõdés után csak nyolc-tíz vagy éppen tizenkét éves korában lesz alakalmas a szeszipari feldolgozásra, így idõnként elõfordulhat kisebb-nagyobb akadozás a folyamatos alapanyagellátásban és némiképp a tequila magas árára is magyarázatot ad.
Hogyan kerül a kukac a tequilába?
Ezt a gyakori felvetést, amelyik a „kukacos tequila”-kat érinti - bizony alapvetõ tévedés. A tequila soha nem kerül kukaccal forgalomba, az egy másik mexikói párlat, a mezcal sajátja (amely szintén agavéból készül). A mezcalban úszkáló kukac, egészen pontosan hernyó a helyi gasztronómiai kultúrában megsütött és fûszerezett formában ízletes csemegének számít, de a mezcalba kerülõ változatának is sokan férfierõt vagy éppen halucinogén hatást tulajdonítanak. A hernyó beszerzése nem is olyan egyszerû, csak a nyári hónapokban lehetséges és természetesen ügyelni kell az apró lárvák sértetlenségére is, hiszen ellenkezõ esetben zavarossá tenék ezt az italt.
Tényleg olyan erõs és macsó ital a tequila?
Az igazság az, hogy pontosan olyan alkoholtartalommal kerülnek a tequilák a fogyasztókhoz, mint bármely más egyéb szeszesital, tehát jellemzõen 38-45 % vol.- ig. A párlatról kialakult téveszme szerint ez erõsebb italkategóriaként van számontartva talán a hajdani westernfilmeknek köszönhetõen. Annyi viszont igaz, hogy a tequila fûszeres némileg „olajos” jellege markáns karaktert sugall.
