
A borszéfet bárki igénybe veheti, aki vállalja, hogy havonta 0,25 svájci frankot fizet minden üvegért, amelyet el kíván helyezni benne. A pincében a hõmérséklet és a nedvességtartalom állandó, és természetesen sem szagok, sem fény, és semmiféle rezgés nem háborgatja a borok nyugalmát.
Az intézmény igazgatója Filip Opdebeck, aki maga is szenvedélyesen érdeklõdik a borászat és annak remekei iránt, olyan ritkaságok felett is õrködik, mint egy 1899-es évjáratú Chateau d'Yquem. A kollekció legidõsebb palackja 1850-bõl származik Madeiráról.
"Bizalmi kapcsolatban állok a kliensekkel" - mondta el munkájáról a Reuters hírügynökségnek.
Az ügyfeleknek teljes diszkréciót garantálnak: egyszerre csak egy tulajdonos léphet be a széfbe. A tárolókon nincsen név, a tulajdonosok személyes kódja alapján lehet azonosítani a gondosan elhelyezett értékes nedût.
A borbank a technika vívmányait kihasználva bortõzsdét is mûködtet a pince borkincsébõl: a tulajdonosok vásárolhatnak és el is adhatnak az ott tárolt palackokból. A külsõ borokkal való üzletet azonban csak akkor engedélyezi a szabályzat, ha azok tárolása minden tekintetben megfelelt a széf szigorú elõírásainak.
Opdebeck több mint kilencévnyi, gazdag üzletági tapasztalatával maga is szívesen áll a vásárolni vagy eladni kívánó ügyfelek rendelkezésére. Ugyanakkor azt vallja, hogy a bor mégsem csupán befektetés.
"A bor sokkal inkább azért van, hogy megigyák, és ne csak üzleti célokat szolgáljon" - fogalmazta meg magánvéleményét.