
Ez egy nagyon száraz, könnyû és nemes fehérbor, amit jól behûtve aperitifként szoktak fogyasztani. Kedveltségét egy véletlennek köszönheti.
A 19. század közepén egy borkereskedõ, Manuel González nagy sikerrel exportálta Angliába sûrû, sötét, édes, enyhén dióízû borát. Azonban nagybátyja, José Angel de la Peña, akit a család csak Józsi bácsinak, azaz spanyolul Tío Pepének becézett, a környék extra száraz fehérborát szerette jobban, amelyet a borraktárban egy elkülönített részen tároltak. Ezt a bort csak õ és barátai itták. Egy nap merõ tévedésbõl innen is felkerült egy hordó az Angliába tartó hajóra: az angol importõr azonnal további hordókat kért ebbõl a borból. Manapság a borkedvelõ nagybácsiról elnevezett Tío Pepe a világ egyik legkeresettebb borfajtája, és a méltán népszerû sherryk egyike. Jelképe egy spanyol gitáros figura.