A kis erõspaprikát az indiánok termesztették elôször Dél-Amerikában, viszont a legnagyobb mennyiségben Indiában fogyasztják, ahol az egy fôre jutó napi csilipaprika-fogyasztás 2 gramm. Ettôl függetlenül a paprikaôrlemény világszerte a legtöbbet használt fûszer. A zöld termések még éretlenek, ami nem befolyásolja a minôséget. Az érett csili általában piros, van azonban sárgára, kékesre vagy csaknem feketére beérô fajtája is. A csilipaprika erôsségi skálája a nullától a máglyatûzig terjed. 
Ha egy csilis étel egy-két falatja után érezzük a lobogó lángokat torkunkban, ne reménykedjünk, hogy vízivással segíthetünk magunkon. A hatóanyag, a kapszaicin ugyanis, ami az erôsséget okozza, vízben csaknem oldhatatlan. Kenyér vagy fôtt rizs fogyasztása segít, a leghatékonyabb azonban a tej, a sajt és a joghurt.
A paprika vitamintartalmáról legendák keringenek. Az apró csilinek az is fontos hatása, hogy fokozza az anyagcserét, serkenti a vérkeringést. A gyógyászatban a kapszaicin fájdalomcsillapító szer.
A csilipaprika és a koktélok
A hazai koktélosberkekbôl eddig hiányzott eme apró fûszer, pedig a csilipaprika zseniális kiegészítôje lehet pikáns italkölteményeinknek. A csili-csokoládé kombinációval már itt-ott találkozhatunk, de ez a párosítás inkább csak a forró italok körében dívik. Érdemes kipróbálni, különösen a markáns, egzotikus ízekkel alkot kerek egészet (passionfruit, mangó), de ez esetben is kellô édesítéssel kell ellensúlyoznunk a csípôs dominanciát. Szénsavas italok még fokozottabban kiemelik a csípôs, égetô érzetet, ezért ne erôltessük ezt a párosítást. A gyakorlati felhasználáshoz, pontosabban a csilis koktélkészítés utáni hasznos tanácsként ki kell emelnünk a kézmosás, illetve a feldolgozáshoz használt eszközök alapos tisztításának fontosságát.
