
A párlatkategória nemzetközi jelentõségét viszont a britek építették fel, amikor lassanként a tizennyolcadik századtól kezdve nemzeti italukká fejlesztették, arról nem is beszélve, hogy a gyarmatokon is elterjesztették a ginfogyasztás kultúráját.
Miképp fogyasszuk?
Napjainkban a gint magában csak kevesek rendelik, általában a long-drink formáját kedvelik, ennek a zászlóshajója a gin-tonik. A bártenderek a kedvenc alapszeszek közé sorolják a gint, mivel jellegzetes karakterére megannyi zseniális ízvilágú koktélt lehet „építeni”.
„Holland bátorító”?
Eme elnevezés még a holland születésû Orániai Vilmos korából származik, aki késõbb az angol trón birtokosaként a franciák elleni háború részeként beszüntette a francia borpárlatok addig jelentõs behozatalát Albionba. Természetesen a brandy szerepét a „holland bátorító”, vagyis a gin vette át, amely oly hatékonyan segítette a katonákat a harc jelentette kihívások lekûzdésére.
Milyen ízesítõket használnak a gin készítõi?
A jellegzetes alapízt természetesen a boróka adja, de számtalan izgalmas fûszer vagy növényi rész hozzáadásával tudják a gint az egyes márkák egyedivé tenni. Ezek közül kiemelkedik a koriander mag, a narancs vagy citromhéj, az angelika gyökér, a kamilla, kasszia kéreg, édesgyökér vagy éppen mandula.
Milyen fajtái vannak a ginnek?
-A legelterjedtebb a London Dry Gin, amelyet hajdanán nem meglepõ módon kizárólag csak Londonban készíthettek, de jelenleg a világ bármely részén készülhet ezen a néven. Az elnevezéshez illõen egy száraz ízhatású ginrõl beszélünk, ami a tökéletesedõ lepárlási eljárásoknak köszönhetõen már nem kellett, hogy édesítõszert tartalmazzon a kezdetleges desztillálási hibák palástolására.
-Másik típusa, az „Old Tom Gin”, amely a fenti okok miatt édesebbre sikerült. Napjainkban gyakorlatilag nem kapható, de a híres „Tom Collins” koktél még õrzi az emlékét.
-Plymouth Gin – Kizárólag Dél-Angliában Plymouth városában készítik és eredetvédelem alatt áll, amely kimondja, hogy a gyártáshoz csak a helyi Dartmoor vizét használhatják és nem adagolnak kesernyés ízhatású növényi részeket eme ginhez.
A Bombay Sapphire
A Bombay Sapphire túlzás nélkül állíthatjuk, hogy megváltoztatta a napjaink ginjeirõl alkotott képet - könnyed, élvezhetõ ízvilágával és a szenzációs márkához kapcsolódó dizájnjával.
A névadó drágakõ, a csodának számító 182 karátos „Star of Bombay Sapphire”-t hajdanán a némafilmek csillaga, Mary Pickford birtokolta, aki férjétõl kapta azt gáláns ajándékként. A hangzatos márkanév ehhez igazodva elegáns és letisztult formavilágú kéken csillogó palackban ölt testet, amelynek címkéjén a hajdani gyarmati brit birodalom virágkorát idézõ Victoria királynõ arcképe is helyet kapott, ezzel is utalva a távoli Indiában született derék szokásra, amely a ginfogyasztást a kinintartalmú tonikkal kötötte össze, immáron végérvényesen. Ezt a szép szokást a napjainkig is lelkesen követik, de az igazán finom ginekbõl érdemes a koktélok másik alapkategóriáját, a martinit is készíteni, hiszen a minõség itt tud igazán kitûnni.
A Bombay Sapphire gin tíz különbözõ jellegzetes növény felhasználásával készül, amely egy ezerhétszázas évekbõl származó recept modern technológiával történõ újrakomponálásával a kor elvárásainak megfelelõ könnyed, mégis elegáns ízvilágot hozott.
Az átlagos ginek készítésével ellentétben- ahol a növényi részeket együtt párolják le a gabonából készült alapszesszel – itt a finomított alapszesz a lepárló tetjén lévõ növényekkel teli kosáron kíméletesebben átpárologva kapja meg jellegzetes „Bombay” karakterét.
A különleges alapanyagok, amelyek a gin egyedülálló ízvilágát adják a világ majd minden szegletébõl hozzák a különleges, helyi aromákat:
A boróka – Itáliából,
A mandula –Spanyolországból,
az angelika gyökér Németországból,
kasszia kéreg – Indokínából
a koriander magok – Marokkóból,
a kubeb bogyók – Jáváról,
„a paradicsom magjai” – Nyugat-Afrikából,
a citromhéj – természetsen Spanyolországból,
az édesgyökér – Kínából,
míg az írisz gyökér – Olaszországból kerül a lepárlóberendezésbe.
