
Csak három különlegesen izgalmas kávétermõ területet emeljünk ki ebbõl a szempontból:
Jemen: a mezõgazdasági szintû kávétermesztés és a híres Jemeni Mocha õshazájában ma akkora a szegénység, hogy a legtöbb termelõ nem tudja igénybe venni a modern technológiát. Igaz ugyan, hogy természetes kávét állítanak elõ, de nem tudják kihasználni azt a fajtagazdagságot, ami a világon csak itt alakult ki a kezdeti nemesítések során.
Galápagos-szigetek: Az Ecuadorhoz tartozó, csendes-óceáni szigetek a világon egyedülálló természeti kincseket rejtenek. A kormány ezért fokozott védelem alá helyezte a területet, a környezetvédelem miatt tilos mesterséges eredetû mezõgazdasági anyagok használata. A kávé termõterületét is maximálták, így csak néhány ezer zsák kávé hagyja el évente a szigetet. Ha tehát galápagosi kávéval találkozunk, gyõzõdjünk meg róla, hogy tényleg onnan származik-e!
Pápua Új-Guinea: Az itteni kávé sajátossága, hogy a termelõk 80-90% bennszülött, a kávécserjék pedig az esõerdõ mélyén, 1300-1800 méter magasságban megbúvó tisztásokon rejtõznek. A mini-ültetvények autóval (és gyalog is) szinte megközelíthetetlenek, a termelõkhöz így nem könnyen jut el a modern technológia vagy a mûtrágya. A termést általában a kistermelõktõl felvásárolva, összeöntve, de minõség szerint csoportosítva árulják.
Bár a "titkos biokávék" szinte minden, komoly kávétermeléssel bíró országban megtalálhatóak, a logózott, hivatalosan ellenõrzött és elismert öko kávé ma még legtöbbször a közép-amerikai országokból érkezõ csúcsminõségû (és ennek megfelelõ áru) termék.

Kávé ültetvény