2020.11.24. - Emma

Minden ami fröccs

Minden ami fröccs
Szigorú értelemben fröccsnek csak az a boros ital nevezhetõ, melynek készítéséhez szódát használnak. Manapság azonban egyre kevesebb a szikvíztöltõ-kisiparos, és gyermekeink nem is értik a nem oly régen még családi viszályokat kiváltó kérdést: ki csinál szódát?

A klasszikus szóda - szifonfejes palackba, vagy szifonfejes felvezetõ szárral ellátott szikvizes ballonba van töltve – ugyanis a szifonfejnek köszönhetõ tökéletes zárás eredményeképpen az utolsó cseppig biztosítja a szódavíz egyenletes minõségét.
kutya cica örökbe fogadás állatvédelem szja 1%

Ezt a széndioxiddal dúsított ásványvizek sohasem fogják tudni. Arról nem is beszélve, hogy miután a szóda gyártásához használt ivóvizet szükség esetén különféle eljárásokkal elõkezelik, az semmiféle olyan oldott anyagot nem tartalmaz,mely megzavarhatja a borral vegyülést követõ tökéletes ízharmóniát.

A rossz lõre vízzel hígítva is legfeljebb ihatóbbá válik, finom szomjoltó nem lesz belõle. Ezért tanácsunk, hogy a fröccsözéshez is iható bort válasszunk. A legjobb eredmény a könnyû, száraz fehérborokkal – én a homoki borokra esküszöm – érhetõ el. Ezek karaktere simul leginkább a szóda szénsavasságához. Édes fehérborokból is lehet fröccsöt csinálni, de az eredmény kétes, bár jobban oltja a szomjat mint tisztán, de a szóda tompítja az édes borok értékeit. Ugyanez a helyzet a vörösborokkal is, bár a vízzel elegyítés még mindig hazafiasabb cselekedet, mint ha kólával vinnénk az italba egy kis széndioxidot.

Így van ez akkor is, ha korunk szüleménye, a „vörösboros kóla” még nevet is kapott a fröccsök mintájára: kisvadász és nagyvadász. Ennél már az is szerencsésebb, ha félédes pezsgõvel keverjük a vörösbort, annak ellenére, hogy leginkább száraz fehér pezsgõ dukál a vörösborhoz. A pezsgõs fröccs Kass vagy Tisza néven a múlt század eleji szegedi mûvész asztaltársaságoktól indult hódító útjára.

Ugyancsak a fröccs legfontosabb karakterét, üdítõ savanykásságát enyhítendõn találtatott föl az egy teáskanál málnaszörppel való dúsítás. Sokféle neve van, az egyik a Kagál. Annak az ugyancsak század eleji asztaltársaságnak az emlékére, mely a pesti Ráday utcában, bizonyos Bálóné vendéglõjében volt honos hétfõ esténként, s tagjai a Borsszem Jankó címû élclap szerkesztõségébõl kerültek ki.

Sajátos ital a mûfajban az Újházi fröccs is. A névadó, híres színész szódavíz helyett kovászos uborka levével hígította a bort. Egyes vélemények szerint a másnaposság remek gyógyszere, mások viszont azért itták - isszák, mert úgy vélik, hogy így jóval több bort lehet meginni a berúgás kockázata nélkül.

Fröccsnek neveztetik, bár köze nincs hozzá, a matrózfröccs: egy korsó sör + fél deci rum; a színészfröccs: 1 deci víz + 2 deci szóda, de langyosan (!); és a postásfröccs: feketekávé + fél deci rum.

Nagyfröccs: 2 deci bor + 1 deci szóda (más néven hajtás vagy húzás,amiért egy hajtásra vagy húzásra leküldendõ).

Kisfröccs: 1 deci bor + 1 deci szódavíz (fütty vagy rövidlépés néven is ismert, merthogy egy füttyre lenyelhetõ).

Hosszúlépés: 1 deci bor + 2 deci szódavíz.

Házmester: 3 deci bor + 2 deci szódavíz.

Viceházmester: 2 deci bor + 3 deci szódavíz.

Háziúr (egyes helyeken bivalycsók vagy nagy házmester): 4 deci bor + 1 deci szódavíz.

Lakófröccs (másként kis házmester): 1 deci bor + 4 deci szódavíz.

Krúdy-fröccs: 9 deci bor + 1 deci szóda.

Sóherfröccs: 1 deci bor + 9 deci szóda.

Góré fröccs (hasonló a Krúdy-fröccshöz): itt a pohár borhoz pont egy spriccentésnyi szódavíz kerül.

Gyerek- vagy diákfröccs: ennél viszont a pohárnyi szódavízhez épp csak hozzálöttyintenek egy kevéske bort.

Egyedülálló a mûfajban a mafla: 0,5 liter bor+0,5 liter szódavíz, mert ennek ugyebár könnyedén próbálkozhatunk a fordítottjával.

Az elvitelre és/vagy üvegbe mért fröccsök

Csattos: 1 liter bor + 0,5 liter szódavíz,
Lámpás: 1,5 liter bor + 0,5 liter szódavíz.