Egy bor illata

A bor illata legalább olyan univerzumot jelent, mint azok az élmények, melyeket egy szép bor a szánkban vált ki. Azonban ha szaglászni akarjuk a bort - és miért ne akarnánk - elõször is egy megfelelõ pohárra van szükség. Ahogy a szemrevételezéskor ezt már kikötöttük. Egy jó bornak talpas pohár kell, nem is akármilyen. És miért innánk rossz borokat? Ahhoz aztán tényleg túl rövid az élet. Ne szagolgassuk hosszan a bort. Az orrunk úgysem bírja. Mármint túl sokáig érzékelni az illatokat. Hamar kifárad. Szippantsunk bele párszor jó mélyen a pohárba, majd várjunk legalább fél percet. Közben "dolgozzuk fel" az élményt - mozgósítsuk illatemlékeinket! Az illatadatbázist persze bõvíteni is érdemes, aki a borok illatára kíváncsi jól teszi, ha ezután mindent megszagol, ami csak elé kerül. Különösen ha növény az illetõ. Komoly tudományos tevékenységnek is felfoghatjuk - szagmintavétel és értékelés. Nem én mondom: ez egy komoly intellektuális tevékenység! Az érzékeinket kell egyeztetnünk korábban tapasztalt élményekkel - illatokkal. Ne csodálkozzunk, ha néhány kellemes emlék is beugrik - mondjuk a nagymamánk kertjébõl, vagy konyhájából. A képesség, az illattár - fejleszthetõ.

A kitöltéskor ügyeltünk, hogy két ujjnyi bor legyen abban a pohárban, ugye? Így ugyanis egy szép kis illatzóna alakulhat ki a pohár pereme alatt. Ezt szeretjük. Megkönnyíti a dolgunkat. A borok illatát is szeretjük. Ítéletnapig lehet szagolgatni õket, akkor sem unjuk meg. Hiszen mintha egy hatalmas könyvtárban járnánk, ahol annyi könyv van, amennyit életünk végéig sem tudunk kiolvasni.

Érdemes legelébb nyugalomban hagyni azt a pohár bort, úgy beleszippantani. És amint kitöltik nekünk azonnal! Sokszor ilyenkor a legintenzívebb az illat. Fõleg a friss fehéreknél. A nagyobb vörösöket viszont kifejezetten szellõztetni kell, azaz hagyni, hadd álljon a pohárban, nekik úgysem kell különösebben hûvösnek maradniuk. Mármint a hõmérsékletüknek. Amúgy lehetnek hûvösek, kimértek, diszkrétek vagy éppen visszafogottak - ha éppen úgy tartja kedvük, jellemük. A néhány éves vörösborok palackját érdemes fogyasztás elõtt kibontani - egy 5-10 éves nagy testû bort akár már elõzõ nap! Különben nem jön ki a szellem a palackból

No, szóval "borértõk" rossz szokása, hogy azonnal pörgetni kezdik a bort, ahogy a poharukba kerül. Nyilván szellõzik, melegszik és sokkal intenzívebb lesz ettõl az illata. Hagyjuk ezt egy kicsit késõbbre. Igen. Akár percekig szagolgathatjuk, vizsgálgathatjuk a bort. Minél idõsebb, annál lassabban ébred.

S hogy mit lehet kiszagolni belõle? Egy kis túlzással szinte mindent. Vannak persze alap kategóriák: különféle gyümölcsökre, növényekre, földes-ásványos jegyekre, vagy akár állati eredetû dolgokra (bõrtáska, istálló) is gyakran asszociálunk. A legmurisabb, mikor egy egész társaság egyszerre kiált valami marhaságot, mikor egy kóstolón a poharakba kerül a bor. Macskapisi! Popkorn! Vas!