
A likõr legegyszerûbb meghatározása: cukrot tartalmazó, természetes vagy mesterséges adalékanyagokkal ízesített szeszesital. A szeszesitalipar termékei (pálinkák és likõrök) a söröktõl és boroktól elsõsorban alkoholtartalmukban és gyártástechnológiájukban különböznek. A fogyasztásra kész bor és sör alkoholtartalma erjesztési folyamatból származik, míg a pálinkák és likõrök alkoholtartalmukat erjesztett szénhidrát tartalmú anyagok lepárlása után nyerik. Likõrnek tulajdonképpen azokat a szeszes italokat nevezzük, amelyek alkoholon (20-42 tf%), vízen, valamint természetes vagy mesterséges zamatanyagokon kívül még jelentõs mennyiségû cukrot (18-60%) is tartalmaznak. Kétségkívül közös tulajdonságuk, hogy különbözõ adalékanyagokkal, különbözõ módon és mértékben édesítettek és ízesítettek. Találkozhatunk köztük igen édes likõrökkel, de a teljes képhez hozzátartoznak a kimondottan keserû italok is. Sokszor elérik az ún. tömény italok szesztartalmát, erõsségét vagy azt akár meg is haladják. Hogy a lepárolt ital meddig tekinthetõ pálinkának és mikortól likõrnek, meglehetõsen megfoghatatlan kérdés. Az egyetlen biztos pont, hogy a likõrnek feltétlenül tartalmaznia kell ízesítõt. Ami nem azt jelenti, hogy minden ízesített párlat likõr - az ízesített vodkák természetesen vodkák -, viszont semleges ízû likõrök nincsenek.
A magyar likõripar története
A magyar likõripar és az ipari likõrtermelés a XIX. század második felében indult virágzásnak. Az elsõ likõrgyártó vállalkozások a kisebb királyi haszonbérletekbõl fejlõdtek ki. Különféle ízesítõkkel és mézzel, késõbb cukorral, úgynevezett édes pálinkákat is árusítottak. Sokat tanultak a bortermelõktõl és a kereskedõktõl, így nem is meglepõ, hogy a likõripar eszközei, szerszámai, gépei, berendezései ma is legnagyobbrészt azonosak a borászatéval. E vállalkozások legtöbbször a tulajdonosok közvetlen személyes irányításával dolgoztak. A korai likõrgyárak egyike volt az 1839-ben Braun Lajos által alapított budapesti Braun Likõrgyár, melynek igazgatását fiai vették át Braun Testvérek néven. A késõbbi leszármazott Braun Géza ötletébõl született meg a ma is közkedvelt, híres, könnyû, narancsos ízû, gyógynövénypárlatból készült likõr, a St. Hubertus, a vadászok védõszentjérõl elnevezett klasszikus magyar likõr, mely immáron több mint száz éve készül titkos receptúra alapján.
A magyar likõrgyártással kapcsolatban fontos megemlíteni a Zwack-féle likõrgyárat is, melynek alapítása Zwack József nevéhez fûzõdik, aki 1847-ben kért engedélyt "eczet s szeszitalok gyártmányára és árusítására". A cég kezdeti éveiben is olyan jó minõségû és választékos csomagolású termékeket gyártott, amelyek méltán lettek ismertek belföldön és külföldön egyaránt. Az 1855-ös Budapesti Országos Általános Kiállítás katalógusában már azt olvashatjuk, hogy a 22 munkást foglalkoztató gyár 20-30 ezer forint értékû különféle likõrt, szilvóriumot, konyakot szállított Ausztriába, Franciaországba, Oroszországba, sõt Amerikába is. Az 1880-85 között rendezett világkiállításokon két aranyérmet és több elismerõ kitüntetést is nyertek termékeik kimagasló minõségéért. Legjelentõsebb exporttermékük a világhírû Unicum gyomorkeserû lett, melynek éppen napjainkban vezetik be a piacra új, kicsit lágyabb, gyümölcsösebb, citrusokban bõvelkedõ ízváltozatát, talán a következõ nemzedékek leendõ kedvencét, az Unicum Nextet.
A magyar likõrgyárak választékuk folyamatos bõvítésével, tetszetõs csomagolással (üvegforma, szín, címke), jó minõségû likõrökkel Európa-szerte ismert termékeket állítottak elõ. Az Unicumos üveg például azért lett gömb alakú, mert a platonista filozófusok szerint a gömb a legtökéletesebb alakzat, egyben a lélek formája. A védjegyen látható arany Szent István kereszt hivatott szimbolizálni a négy égtájat, de ezzel együtt a négy õselem emberi testre gyakorolt jótékony hatását is ábrázolja.
A harmadik budapesti szeszgyár alapítása Gschwindt Mihály nevéhez fûzõdik, aki 1853-ban megvette Günther Pál 1800-ban alapított kisebb szesz- és élesztõgyárát, melyet már 1854-ben kibõvített ecet- és 1856-ban likõrgyártással. A Gschwindt-gyár a kiegyezés utáni dekonjunktúra, a pénz- és hitelválság idején is jól jövedelmezett, sõt tulajdonosa bõvítette az üzemet, szénbányát alapított, részvényese volt a vasútépítõ társaságnak, a bõrgyárnak és egy banknak is. Gschwindt Mihálytól fia, Gschwindt Ernõ vette át a vállalat vezetését, s 1868-ban Gschwindt-féle Szesz-, Élesztõ-, Likõr- és Rumgyár Rt. néven részvénytársasággá szervezte át azt. 1897-ben jelentõs bõvítést hajtott végre; városrendezési okokból ugyanis a mai Corvin mozi helyén épült gyár kitelepítésére szólították fel a vállalatot, és így került sor 1908-1909-ban Budafokon a szesz- és élesztõcsomagoló üzem építésére, s a nagykõrösi pálinkafõzde létesítésére.
A XIX. században kialakult és a XX. századra megerõsödött likõripar következõ nagyüzeme az 1911-ben alapított Hazai Likõr-, Rum- és Szeszárugyár Rt. volt. A bécsi nagytõkés Léderer-csoport által életre hívott likõrgyár tevékenységi köre nemcsak likõripari termékek elõállítására és forgalmazására terjedt ki, hanem a minisztérium által engedélyezett finomszesz forgalmazására is. Ez a tõkéscsoport nemcsak a gyõri, de több Szlovákiában üzemelõ szeszgyár részvényeit is kezében tartotta. A likõripari termékek mellett - gyümölcslevek, borpárlat, gyümölcspálinkák, rumeszencia elõállításán kívül - mezõgazdasági földbirtokok is biztosították a holt idény gazdaságos kihasználását.
A fent bemutatott nagyobb likõrgyárakon kívül fontos szerep jutott még a következõ budapesti cégeknek: Gottschlig Ágoston (különleges rumjai), Gessler Siegfrid (Altvater likõr), a Stock-gyár (Adriatica konyak), a Hobe Damase és Társa Rt. (konyak és rum), Engel Bernát (likõrök és rumok), Grauer Miksa (konyak és pálinka), valamint vidéken a soproni Hillebrand (az ezzel a névvel forgalomba hozott konyak), Esztergomban a Schrank Testvérek (Meggy lelke likõr), Székesfehérváron Karl József és Fia (Kajofi keserû), Pécsett Geiger Kálmán (Mecseki itóka), Szegeden Petzáuer Miksa (likõr és rum).
Likõrök fogyasztása
A likõrök optimális fogyasztási hõmérséklete 12°C fok. Az italt kisméretû likõröspohárban, egyes fajtákat pedig konyakos pohárban, szobahõmérsékleten szokás szervírozni. Újabban kísérleteznek hûtött fogyasztásukkal is: a likõröket nagyobb pohárban jéggel szolgálják fel, illetve shakerben jéggel összerázva, majd pohárba szûrve kínálják a vendégeknek. Ezzel a módszerrel az italok illata és ízanyaga még jobban kiteljesedik.
A likõrök terén, mint azt a fentiekben már láthattuk igen széles a termékpaletta. Létezik gyümölcs, fûszer, virág és még számtalan alapanyagú. Ezen italok természetüknél, ízviláguknál fogva mind kiváló cocktail-alapanyagok, így felhasználási lehetõségük csaknem végtelen. Gazdag szín és aromaviláguk miatt, elengedhetetlen tartozékai egy-egy bárpultnak. Ezen túlmenõen kiváló aperitivek (étvégygerjesztõ hatásúak), illetve digestivek (étkezés utáni, emésztést segítõ, serkentõ italok), remek kísérõi a desszerteknek, fagylaltoknak.
Likõrfajták, típusok
A likõrök igen széles köre és változatossága, a titkolt alapanyagok és a gyártási módszerek sokfélesége sajnos nem teszi lehetõvé ezek részletes ismertetését. A hazai likõrkészítés fellegvárai a kiskonyhák; tiszta szesz, csapvíz, némi eszencia, cukor ízlés szerint, és máris kész a feledhetõ ital. Minõségében eltér, de hasonlóan igénytelen a szintetikus szeszgyári kommersz likõr, amely inkább a vegyipar büszkesége lehet, semmint gasztronómiai élmény. Az igazi finomság drága, receptje védett, neve világhírû, a kóstolásával járó érzés egyedi, nem véletlenül soroltatik a prémium italok kategóriájába. A likõr nemessége készítésének precizitásától valamint a vegyítéshez használt alapanyagok tisztaságától függ. Ez alapján különböztetjük meg a finom vagy nemes, különleges minõségû és a közönséges vagy kommersz likõröket. A közönséges likõrök nagyrészt mesterséges ízesítõanyagokkal, kisebb alkohol- (25tf%) és cukortartalommal (30%) készülnek. A különleges likõröket viszont természetes eredetû ízesítõanyagok hozzáadásával készítik, érlelési idejük hosszabb.
A különleges vagy nemes likõrökben lévõ ízanyagokból egy vagy több jobban kiemelkedik, érvényre jut. Ezt nevezzük vezetõ íznek. Emellett, a harmonikus összhang miatt mindig szerepelnek kiegészítõ ízek is. A nemes likõröket a vezetõ íz alapján szoktuk csoportosítani. Az adalékok, ízjellegük alapján tehát megkülönböztetünk keserû-, gyógynövény-, fûszer-, gyümölcs-, emulziós-, krém-, whisky- és egyéb ízesítésû likõröket. A likõrök nevében a "Créme de..." vagy "Krém..." elnevezés az ezt követõ ízesítés különleges intenzitását hangsúlyozza. A magas cukortartalmú, olajsûrûségû likõrök, az ún. krémek (cremes) alkoholtartalma általában 20-40% közötti, de a likõrök alkohol és cukortartalma likõr fajtánként is igen eltérõ.
A keserû likõrök nagyobb alkohol- és kisebb cukortartalommal készülnek, jellemzõjük - nevük is ebbõl adódik - a keserû íz. Ebbe a csoportba tartozik például a Zwack likõrgyár által 1883-ban védjegyzett Unicum, vagy a XX. század eleje óta a Braun Testvérek Likõrgyár által készített Hubertus.
A gyümölcslikõrök közepes alkohol- és cukortartalmúak. Ilyen például a népszerû Cherry Brandy, amely szomolyai fekete cseresznye, cigánymeggy és sajmeggy préselt, alkohollal tartósított levébõl készül, s ízesítésként keserûmandulát, vaníliát, fahéjat és szegfûszeget tartalmaz. A Baracklikõr, az egyik legkedveltebb gyümölcslikõr kajszibarack aszalvány kivonatával, párlatával és eredeti barackpálinka hozzáadásával készül.
Az emulziós likõrök kis alkohol- és nagyobb cukortartalommal készülnek. Méltán népszerû képviselõjük, a Tojáslikõr, mely friss tojás sárgájából, érlelt borpárlatból, brandybõl, tejbõl, keserûmandula- és maraschino-esszenciából készül vanília hozzáadásával. A Csokoládéflip pedig sûrûn folyó, igen kellemes kakaó-, kávé és vaníliaízû termék. A kávé- és kakaólikõrök alkoholtartalma alacsony, cukortartalma pedig kissé magasabb, mint az emulziós likõröké. Készülhetnek például kávé-, kávékeverék-, pörkölt kávé- vagy kakaókivonatból, vanília, meggylé vagy bonbon meggy ízesítéssel.
Gourmandnet Kft.
