2020.11.24. - Emma

Maraschino és a Luxardo cég

Maraschino és a Luxardo cég
Maraschino

Dalmáciai cseresznyébõl készített vízszínû likõrök elnevezése. A gyümölcs õshazája és klasszikus termõterülete a dalmáciai tengerpart, azon belül a Makarskai-öböl. Így aztán a fajta neve, mármint horvátul: makarska. Olaszul viszont marasca. A belõle készült ital pedig a maraschino.

Az egyik legszélesebb körben felhasznált italféle, használják cukrászok, hidegkonyhák, szakácsok és nem utolsósorban igen sok koktélféle alap vagy ízesítõanyaga. Önmagában ritkán fogyasztják, ha mégis, hidegen vagy sok jéggel kell felszolgálni.
kutya cica örökbe fogadás állatvédelem szja 1%

Jó tudni, hogy a kevert italok díszítésére használatos koktélcseresznye eredetileg maraschino cherry volt. Nem csak a neve volt ilyen szép, a gyümölcsöket valóban maraschinóban tartósították.

a Maraschino és a Luxardo cég története

A mûfaj legelsõ, eredeti és máig is legnagyobb világhírrel rendelkezõ, továbbá a sokak által egyenesen "egyetlen igaziként" jegyzett márka a Luxardo. A Luxardo Maraschino palackja egyedien karcsú, magas, sötétzöld, nyakán jellegzetes domború pecséttel, mely az 1829-bõl származó eredeti szabadalmat jelzi. Ehhez járul a mással még véletlenül sem összetéveszthetõ (máig is kézzel készülõ) háncsburkolat, melynek funkciója valaha az üres palackok védelme volt, amíg azokat a Velence melletti muranõi üvegüzembõl az italgyárba szállították. Ezen látható az elõször 1876-ban védjegyeztetett címke, mely azóta is alig változott. Fõleg a nemzetközi kiállításokon aratott sikereket jelképezõ érmek és díjak szaporodtak rajta. A jellegzetes palackot az élénk vörös kupak zárja, amelyen az üvegbe zárt cseresznye tüzes színe villan fel.

A terület sorsa sok évszázad óta igen viszontagságos, s ezt jól tükrözi az ital és az italgyár története, de nyomon követhetõ a tengerpart politikai, gazdasági hovatartozásán és változó anyanyelvén is. A középkorban a környék tengeri nagyhatalmához a Velencei Köztársasághoz tartozott, majd folyamatosan az itáliai érdekszféra része volt, utóbb pedig - az erõs itáliai befolyás fennmaradása mellett - osztrák tulajdonba került. Késõbb Jugoszlávia, legújabban Horvátország része. A marasca cseresznyét már emberemlékezet óta feldolgozták valamilyen szeszes ital formájában, ugyanis natúr gyümölcsként nem igazán élvezhetõ. Készült már belõle erõs és gyenge ital, édes és száraz, de népszerûvé csak a jelen formájában vált. Mégpedig 1821 óta, amikor Girolamo Luxardo megalapította cégét. Zara városában, melyet magyarul Zára néven ismerünk, és amely a mai térképeken horvátul Zadar formában található.

Girolamo Luxardo ott fejlesztette ki a marasca cseresznye levébõl párolással nyert italt, melyet két évig kõrisfa hordókban érlelnek. Eközben zamata gazdagodik, de megõrzi kristályos színét. Elkészülte után 32%-os alkoholtartalommal palackozzák. Most viszont már nem Zarában, ugyanis a második világháború után az egyébként is porig bombázott, elpusztított üzemet Jugoszlávia - ellenséges olasz üzemnek nyilvánítva az italgyárat - ráadásul elkobozta a Luxardo családtól. Az alapító - és azóta is tulajdonos - család negyedik generációja ezért a háború után visszatelepedett az õseik földjére, a Padova melletti Torregliába, ahol elterjesztették a helyi klímát is kedvelõ, különleges marasca cseresznyét (melybõl a cég ma 20-22 ezer fát birtokol) és felépítették az új, nagyobb, modernebb italgyárukat.

Már a múlt században számos európai királyi udvar szállítója volt, az sem véletlen, hogy rengetegen utánozták. A Maraschino Luxardo alapján - okkal vagy ok nélkül - maraschinónak nevezett italok sokasága keletkezett; némelyik el is tûnt az idõ süllyesztõjében. De a Luxardo maradt. Közben a maraschino nem csak alapitallá vált, de kisbetûvel írva italkategória lett, melynek számos alfajtája, változata és minõsége lehet. A nemzetközi mérce azonban már majdnem két évszázada a Luxardo.