2020.11.26. - Virág

Az alkoholtilalom

Az alkoholtilalom
Egy "nemes kísérlet" kudarca

Az amerikai alkoholtilalom, más szóval a szesztilalom

Bevezetés

Az amerikai alkoholtilalom (1920-1933) - vagy ahogy Herbert Hoover elnök nevezte, a "nemes kísérlet" - azon a koncepción alapult, miszerint az alkoholmentes társadalom belátható idõn belül megteremthetõ állami beavatkozások segítségével.
kutya cica örökbe fogadás állatvédelem szja 1%

Az államhatalom ilyen jellegû nevelõ-visszatartó szerepébe vetett hit mélyen gyökerezik a modern protestáns munkaetikán alapuló politikaelméleti hagyományban. Az emberi természet "eredendõ romlottságának" büntetõjogi korrekciója egy olyan koncepció, amely az emberi civilizációval szintén egyidõs, egyéb áldozat nélküli vagy konszenzuális bûncselekmények (pl. a homoszexualitás, a szerencsejáték, a prostitúció, az eutanázia és a droghasználat) kriminalizációjához vezetett a modern korban. Az alkoholtilalom kialakulásának eszmetörténeti háttere, a tilalom belsõ mûködési logikája illetve a kitûzött célok és a valóság közötti ellentmondások, illetve az azok elkendõzésére használt ideológiai módszerek feltárása fontos adalékot szolgáltathat az állami szerepvállalásról és a büntetõjog korlátairól jelenleg zajló jogi és politikai diskurzusok számára is.

Az alkoholtilalom eszmetörténeti háttere

Az alkoholtilalom (prohibíció) mint az alkoholtermékek termelésére, forgalmazására és fogyasztására vonatkozó teljes állami tilalom eszméje csupán a 19. század második felében alakult ki. Az alkoholtilalom eszméjéhez nélkülözhetetlen volt az alkoholmentes, józan társadalom utópiájának létrejötte - amely viszont a józansági mozgalom születéséhez kötõdik. A józansági mozgalom (temperance movement) a 19. század elején bontott zászlót az Egyesült Államokban annak a vallásos gyökerû, de a korban progresszívnek számító általános társadalmi reformmozgalomnak a részeként, amely többek között a rabszolgaság eltörlését és a nõk jogainak elismertetését tûzte ki célul. A józansági mozgalom társadalmi bázisa jellemzõen a fehér protestáns középosztály volt. Az alkoholfogyasztás modelljét sajátos determinizmussal itatták át, ahol az elsõ pohártól szükségszerû út vezet az alkoholizmusig. Az indusztrializálódó Amerika minden szociális problémájára csodaszerként a teljes absztinenciát írták elõ: a mozgalom ideológusai az alkoholt tették felelõssé a bûnözésért, a munkanélküliségért, a prostitúcióért, a nyomorért és a családon belüli erõszakért. Herry G. Levine társadalomtörténész megállapítja, hogy "elsõként az alkohol esetében dolgozták ki szisztematikusan azt az elképzelést, miszerint a drogok önmagukban függõséget okoznak, s csak késõbb terjesztették azt ki a többi drogra is. Az alkohol függõséget okozó tulajdonságát már jóval azelõtt elfogadta a közvélemény, mielõtt az ópiumot addiktívnak nyilvánította.

Bár a józansági mozgalom epizodikus elõzményeit már a középkorban és a kora újkorban is megtaláljuk (például Savonarola fellépése a 15. századi Firenzében), az alkoholfogyasztásnak ez a felfogása a pre-modern idõkben nem volt jellemzõ a zsidó-keresztény hagyomány fõvonalára. A Biblia számos utalást tartalmaz a borra, amely a gazdagság és siker szimbóluma az Ótestamentumban. A mértékletes alkoholfogyasztástól élesen elkülönül a "részegeskedés", amelyrõl számos bibliai történet (pl. Lót vagy Ammon története) és próféta (pl. Hózseás, Ézsaiás) szól elítélõen, mivel az a földi örömök és más istenek imádata felé fordítja el az embert Istentõl. A görög-római kultúrában a vizezett bor fogyasztása a napi étrend része volt. Arisztotelész Etikájában az egyik központi erény a mértékletesség: "a mértékletes ember a megfelelõ dolgokat a megfelelõ módon és a megfelelõ idõben kívánja". Az ókeresztény korban az egyházatyák rendszerint a mértékletességnek ezt a hagyományát folytatták tovább, hadakozva a teljes aszkézist hirdetõ, eretneknek bélyegzett irányzatok (pl. az evagriánusok) ellen. Ágoston például elveti az érzékek lerombolását, inkább azok mértékletes kielégítését ajánlja, mivel a mértékletességnek kell kormányoznia mindent. Aranyszájú Szent János egyenesen ostobaságnak nevezi azt a felfogást, amely az alkoholos italokat teszi felelõssé a részegeskedésért. "Ó te ostoba, ó te õrült!," kiált fel, "Ha egy másik ember vétkezik, te Isten adományában találsz hibát? ... Ha így szólsz: 'Bárcsak ne lenne bor!', akkor az olyan, mint ha azt mondanád: 'bárcsak ne lenne acél a gyilkosok miatt, bárcsak ne lenne éjszaka a tolvajok miatt, bárcsak ne lenne fény a kémek miatt, bárcsak ne lennének nõk a házasságtörés miatt', és így lerombolnál mindent.

Érdekel a teljes anyag?

Regisztrálj, majd töltsd le a portálról INGYENESEN <<<