
Igen, nem tévedés kb. ennyire becsülik a pezsgőben lévő buborékok számát. Érdekesség, hogy a pezsgő – amit manapság előszeretettel fogyasztunk különféle ünnepi eseményeken – annak idején „selejtnek” számított. Selejt volt azért, mert tulajdonképpen nem más, mint szénsavas bor. Párizstól nem messze Reims városánál elterülő lankás, békés tájon – ahol a francia királyok tucatjait koronázták meg – még mindig áll a templom, ahol ezt a különleges borféleséget “feltalálták”. Az emberiség szerencséjére ugyanis itt munkálkodott valamikor Dom Pierre Pérignon.
Akinek hála, számos sikeres és számtalan sikertelen kísérletének eredményeképpen forradalmasította a borászatot, és ő büszkélkedhet elsőként a mai pezsgőhöz hasonlatos ital készítésével.
A ma már világszerte elterjedt pezsgők egyvalamiben egységesek, a színük, cukortartalmuk alapján történő csoportosításban. Színük szerint fehér, rózsaszín (rozé) és vörös pezsgőket különböztetünk meg, cukortartalmuk alapján ismerünk különlegesen száraz (brut), száraz (sec, dry), félszáraz (demi sec, medium dry), félédes (demi doux, semi sweet) és édes (doux, sweet) pezsgőket. Valamennyinek megkülönböztetett szerepe van az étvágycsinálásban, a gasztronómiai finomságok élvezetének fokozásában.