A kezdetek
Az 1965-ös év rendkívül fontos a De Kuyper számára. Ugyanis Petrus de Kuyper, a De Kuyper vállalat alapítója ekkor vette feleségül Anna Custurst a hollandiai Horst városkában. A vállalat mai vezetõje, Bob de Kuyper egyenes ági leszármazottja a cégalapító Petrusnak, a család tízedik generációjának képviselõjeként. Petrus gin és sör szállítására alkalmas fahordókat, kuipen-eket készített, így kötõdött a szeszesital iparághoz. A család elsõ szeszfõzdéjét fia, Jan vásárolta meg.
Petrus fia, Jan de Kuyper 1729-ben Rotterdamba költözött, ahol italokkal kereskedett és saját szeszfõzdét is üzemeltetett. 1952-ben átvett egy lepárlót Schiedam-ban, a városban, ami a holland gin készítés fellegvára volt. Majd Jan fiai, Johannes és Pieter vásároltak meg egy üzemet Rotterdamban. Így a család fontos szereplõjévé vált a holland gin-piacnak. Még az évszázad elõtt további két szeszfõzdét vettek meg, négyet pedig maguk építettek. Ezzel pedig a õk váltak Rotterdam legjelentõsebb, ginnel foglalkozó családjává.
A De Kuyper export-orientált vállalatként komoly külföldi partnereket tudhatott maga mellett. A londoni Matthew Clark & Sons például évente a teljes termelés 20-25 százalékát vásárolta fel a cégtõl. De Kanadában is rendkívül népszerû volt a holland gin, így oda is nagy mennyiségben szállított a De Kuyper.
1900 és 1914 között a cég exportja a duplájára nõtt. Már Nyugat-Afrikába, Nagy Britannia egész területére, Belgiumba, Németországba és Jávára is szállítottak az italból. A megnövekedett kereslet miatt a kedvezõbb adottságokkal rendelkezõ Schiedamba tették át a cég székhelyét. A vállalat a mai napig ebben a városban székel.
A hanyatlás, 1904-1945
Bár az elsõ világháborúban Hollandia semleges maradt, a De Kuyper vállalat, mivel jelentõs nemzetközi érdekeltségei voltak, erõteljesen megérezte a háború negatív hatásait.
1920-ban a család elhatározta, hogy visszaállítja pozícióját a piacon. A napi sajtóban és az idõszaki kiadványokban is hirdettek, valamint márkaképviselõket alkalmaztak, akik vitték a De Kuyper gin jó hírét.
De új irányba is nyitottak: likõröket kezdtek készíteni. Az 1930-as években mintegy húsz különbözõ ízû likõrt gyártottak, köztük a Cherry Brandy-t, a Triple Sec-et és a Creme de Menthe-et.
Szesztilalom
A húszas évekre nehézkessé vált a hatalmas kanadai piacot Hollandiából kiszolgálni. Az ottani protekcionista vámpolitika megnövekedett anyagi terheket rótt az külföldi beszállítókra. Így 1932-ben a De Kuyper leszerzõdött egy kanadai vállalattal és hamarosan megnyitotta üzemét az Észak-Amerikai államban. Az Amerikai Egyesült Államokkal is kötött egy megállapodást, mely a szesztilalom végével lépett életbe, így ott is nyílt De Kuyper szeszfõzde. A második világháború alatt azonban e két üzemével nem volt kapcsolata az anyavállalatnak.
A De Kuyper a 20. században
A háború után Hollandiával együtt a De Kuyper is kezdett magához térni. A cég nemzeti koktélversenyeket kezdett szervezni, hogy népszerûsítse az ízletes italok fogyasztását. Eközben az exportjuk is nõtt, Nagy Britanniában pedig ismét betörtek a piacra, ezúttal a Cherry Brandy likõrrel.
A gazdasági növekedés az 1970-es évekig tartott, amikor is kitört az 1973-as olajválság, ami érzékenyen érintette Hollandiát. A válság következtében az egész világon csökkent a kereslet a szeszesitalok iránt.
Ám az amerikai piacon a De Kuyper megtartotta korábban kivívott vezetõ helyét a likõrök között.
1984-ben a De Kuyper piacra dobta a Peachtree-t aminek köszönhetõen egy-kettõre domináns szerepbe került a vállalat. A barackos likõr sikere hatalmas volt, a cég a világ 15 legnagyobb eladási mutatókkal rendelkezõ szeszesital vállalat közé került.
A Peachtree amerikai diadala után a likõrt bevezették a világ más piacaira is. Japánban és Németországban is hatalmas siker volt az ital.
Végezetül
A De Kuyper jelenleg több mint 100 országba exportálja termékeit. A legfontosabb piacok a német, a brit, a japán, a koreai, az olasz, a skandináv, az orosz és az ausztrál.
Az alapítás óta eltelt több mint 300 év, és a De Kuyper még mindig családi vállalkozás. Az 1980-as években számos termék arculata megújult, 1995-ben teljesen új stílussal jelentek meg az italok, majd 2007-ben ismét új csomagolást kaptak. De a lényeg, az üvegekben rejlõ ital minõsége továbbra is kifogástalan, hogy a fogyasztók minden korttyal érezhessék a több száz éves tapasztalat és hagyomány minden kincsét.