Északnyugat-franciaországi Normandiában készített aranysárga növényi és fûszeres keserûlikõr. Nevét a Benedek-rendrõl kapta. Alkoholtartalma 40 %, kiváló aperitíf. Étkezés után jéggel felszolgálva remek, koktélok alapanyagaként vagy ízesítõként szinte nélkülözhetetlen. 
1510-ben Bernardo Vincelli bencés szerzetes, akinek tanult mestersége a növényi gyógyszerek készítése volt, életelixírt kevert, melyet Isten figyelmébe ajánlott DOM néven, vagyis Deo Optimo Maximo: a legjobb, legfõbb Istennek. A benedekrendiek 300 éven át híven õrizték a titkos formulát, mígnem a nagy francia forradalom menekülésre késztette a barátokat.
Ezek után háborítatlanul pihent hetven évig régi könyvek közt a recept, míg 1863-ban Alexandre Le Grand rá nem talált. Egy évig kísérletezgetett, némiképp változtatott rajta, így hozta létre a ma is igen kedvelt likõrt, melyet a szerzetesek emlékére Le Grand Benedictine-nek nevezett el. A Benedictine 27féle fûszer és gyógynövény felhasználásával készül. Az összetevõket és arányukat mai napig titokként õrzik. Csupán annyit engednek róla tudni, hogy a 27 összetevõt por alakban összekeverik, majd négy részre osztva alkoholhoz adják. Két elegyet hidegen hagynak érni hat hónapig (ebbõl az egyiket három hónapig tölgyfahordóban). A másik két részt elõzetes érlelés nélkül desztillálják, és azután kerül három hónapra tölgyfahordóba. A szükséges idõk után az elegyeket összekeverik, ismét tölgyfahordóba kerülnek, most nyolc hónapra. Ezután desztillált vizet, alkoholt, mézet, karamellt és sáfrányt adnak hozzá. Egy hónapos szünettel kétszer felhevítik, hûtik és szûrik, majd ismét négy hónapnyi hordófogság következik.
