Ezt a széndioxiddal dúsított ásványvizek sohasem fogják tudni. Arról nem is beszélve, hogy miután a szóda gyártásához használt ivóvizet szükség esetén különféle eljárásokkal előkezelik, az semmiféle olyan oldott anyagot nem tartalmaz,mely megzavarhatja a borral vegyülést követő tökéletes ízharmóniát.
A rossz lőre vízzel hígítva is legfeljebb ihatóbbá válik, finom szomjoltó nem lesz belőle. Ezért tanácsunk, hogy a fröccsözéshez is iható bort válasszunk. A legjobb eredmény a könnyű, száraz fehérborokkal – én a homoki borokra esküszöm – érhető el. Ezek karaktere simul leginkább a szóda szénsavasságához. Édes fehérborokból is lehet fröccsöt csinálni, de az eredmény kétes, bár jobban oltja a szomjat mint tisztán, de a szóda tompítja az édes borok értékeit. Ugyanez a helyzet a vörösborokkal is, bár a vízzel elegyítés még mindig hazafiasabb cselekedet, mint ha kólával vinnénk az italba egy kis széndioxidot.
Így van ez akkor is, ha korunk szüleménye, a „vörösboros kóla” még nevet is kapott a fröccsök mintájára: kisvadász és nagyvadász. Ennél már az is szerencsésebb, ha félédes pezsgővel keverjük a vörösbort, annak ellenére, hogy leginkább száraz fehér pezsgő dukál a vörösborhoz. A pezsgős fröccs Kass vagy Tisza néven a múlt század eleji szegedi művész asztaltársaságoktól indult hódító útjára.
Ugyancsak a fröccs legfontosabb karakterét, üdítő savanykásságát enyhítendőn találtatott föl az egy teáskanál málnaszörppel való dúsítás. Sokféle neve van, az egyik a Kagál. Annak az ugyancsak század eleji asztaltársaságnak az emlékére, mely a pesti Ráday utcában, bizonyos Bálóné vendéglőjében volt honos hétfő esténként, s tagjai a Borsszem Jankó című élclap szerkesztőségéből kerültek ki.
Sajátos ital a műfajban az Újházi fröccs is. A névadó, híres színész szódavíz helyett kovászos uborka levével hígította a bort. Egyes vélemények szerint a másnaposság remek gyógyszere, mások viszont azért itták - isszák, mert úgy vélik, hogy így jóval több bort lehet meginni a berúgás kockázata nélkül.
Fröccsnek neveztetik, bár köze nincs hozzá, a matrózfröccs: egy korsó sör + fél deci rum; a színészfröccs: 1 deci víz + 2 deci szóda, de langyosan (!); és a postásfröccs: feketekávé + fél deci rum.
Nagyfröccs: 2 deci bor + 1 deci szóda (más néven hajtás vagy húzás,amiért egy hajtásra vagy húzásra leküldendő).
Kisfröccs: 1 deci bor + 1 deci szódavíz (fütty vagy rövidlépés néven is ismert, merthogy egy füttyre lenyelhető).
Hosszúlépés: 1 deci bor + 2 deci szódavíz.
Házmester: 3 deci bor + 2 deci szódavíz.
Viceházmester: 2 deci bor + 3 deci szódavíz.
Háziúr (egyes helyeken bivalycsók vagy nagy házmester): 4 deci bor + 1 deci szódavíz.
Lakófröccs (másként kis házmester): 1 deci bor + 4 deci szódavíz.
Krúdy-fröccs: 9 deci bor + 1 deci szóda.
Sóherfröccs: 1 deci bor + 9 deci szóda.
Góré fröccs (hasonló a Krúdy-fröccshöz): itt a pohár borhoz pont egy spriccentésnyi szódavíz kerül.
Gyerek- vagy diákfröccs: ennél viszont a pohárnyi szódavízhez épp csak hozzálöttyintenek egy kevéske bort.
Egyedülálló a műfajban a mafla: 0,5 liter bor+0,5 liter szódavíz, mert ennek ugyebár könnyedén próbálkozhatunk a fordítottjával.
Az elvitelre és/vagy üvegbe mért fröccsök
Csattos: 1 liter bor + 0,5 liter szódavíz,
Lámpás: 1,5 liter bor + 0,5 liter szódavíz. |
Szigorú értelemben fröccsnek csak az a boros ital nevezhető, melynek készítéséhez szódát használnak. Manapság azonban egyre kevesebb a szikvíztöltő-kisiparos, és gyermekeink nem is értik a nem oly régen még családi viszályokat kiváltó kérdést: ki csinál szódát?
