A kávétermelő országok sajátos helyzetben vannak "öko-szempontból". Nagyon sok kávétermelő országban a szegénység, a technológia hiánya és az alacsony fokú szervezettség miatt gyakran eredendően öko gazdálkodásból származik a kávé. A növényvédő-szereket és antibiotikumokat nem tudják megvenni, a magashegyi ültetvényekre nem tudják mivel elszállítani a kemikáliákat. Az ily módon termesztett kávék legtöbbje természetesen nincs hitelesítve és logózva.

Csak három különlegesen izgalmas kávétermő területet emeljünk ki ebből a szempontból:

Jemen: a mezőgazdasági szintű kávétermesztés és a híres Jemeni Mocha őshazájában ma akkora a szegénység, hogy a legtöbb termelő nem tudja igénybe venni a modern technológiát. Igaz ugyan, hogy természetes kávét állítanak elő, de nem tudják kihasználni azt a fajtagazdagságot, ami a világon csak itt alakult ki a kezdeti nemesítések során.

Galápagos-szigetek: Az Ecuadorhoz tartozó, csendes-óceáni szigetek a világon egyedülálló természeti kincseket rejtenek. A kormány ezért fokozott védelem alá helyezte a területet, a környezetvédelem miatt tilos mesterséges eredetű mezőgazdasági anyagok használata. A kávé termőterületét is maximálták, így csak néhány ezer zsák kávé hagyja el évente a szigetet. Ha tehát galápagosi kávéval találkozunk, győződjünk meg róla, hogy tényleg onnan származik-e!

Pápua Új-Guinea: Az itteni kávé sajátossága, hogy a termelők 80-90% bennszülött, a kávécserjék pedig az esőerdő mélyén, 1300-1800 méter magasságban megbúvó tisztásokon rejtőznek. A mini-ültetvények autóval (és gyalog is) szinte megközelíthetetlenek, a termelőkhöz így nem könnyen jut el a modern technológia vagy a műtrágya. A termést általában a kistermelőktől felvásárolva, összeöntve, de minőség szerint csoportosítva árulják.

Bár a "titkos biokávék" szinte minden, komoly kávétermeléssel bíró országban megtalálhatóak, a logózott, hivatalosan ellenőrzött és elismert öko kávé ma még legtöbbször a közép-amerikai országokból érkező csúcsminőségű (és ennek megfelelő áru) termék.


Kávé ültetvény